Ha lemaradtál az előző részről, elolvashatod itt
2. rész: Én? Én nem szoktam drámázni!
Ha kérdéses számodra, hogy te szoktál-e drámázni vagy nem, meghívlak egy kis önértékelésre.
Válaszolj IGEN-nel vagy NEM-mel a következő kérdésekre….
Szoktál…
- másoknak segíteni, amikor nem kérnek tőled segítséget?
- konfliktus vállalása helyett túlalkalmazkodni?
- kéretlen tanácsokat osztogatni?
- a konfliktushelyzetben a saját igényeidről megfeledkezni?
- másoknak kéretlenül elmondani a véleményed, azzal a céllal, hogy segíts nekik vagy jobbá tedd őket?
- konfliktushelyzetben olyan kompromisszumot kötni, ami neked nem jó?
- a negatív visszajelzést másoktól személyes elutasításnak venni?
- másokkal veszekedni, hogy nem olyan rendszeretőek vagy elkötelezettek, mint te vagy?
- nem kérni segítséget, amikor szükséged lenne rá, hanem várni, hogy mások maguktól észrevegyék és segítsenek?
- mások helyett is rendszeresen felelősséget vállalni?
Sajnos, ha legalább EGY kérdésre IGENNEL feleltél, akkor a Dráma jelen van az életedben. A jó hír az, hogy nem vagy egyedül!
Ezekkel a viselkedésekkel a világ minden részén akár otthon akár a munkahelyen szinte mindennap találkozhatunk. Mégis miért és hogyan lesz belőlük dráma és hogyan válunk a dráma szereplőivé. Folyt köv…
Következő rész: Az Üldöző
EZITTAREKLÁMHELYE: A negatív DRÁMA minden kapcsolatban, közösségben és szervezetben a legtöbb energiát felemésztő erő. Egy felmérés szerint hetente több, mint 2.5 órát töltünk azzal, hogy konfliktusokat próbálunk megoldani. Ha vezetőként úgy találod, hogy sok a Dráma a csapatodban vagy a szervezetben, ahol dolgozol és ehelyett szeretnéd a konfliktusban rejlő erőt pozitívan, építően használni, kattints ide.