5. rész: A Megmentő (és a Hármas Aranyszabály)

A karanténnak lassan vége, és a mai résszel én is a dráma-szereplők bemutatásának végére érek. Az előző részekben szó volt az Üldöző és az Áldozat dráma-szerepekről; ma a harmadik, általam különösen kedvelt szereplő, a Megmentő mutatkozik be.

Ha „kedveljük” ezt a dráma-szerepet, akkor bárki elejtett panasza, szinte észrevétlen sóhaja, vagy egy problémával kapcsolatos tehetetlensége könnyen aktiválja Megmentőnket. Ilyenkor úgy sietünk a másik megsegítésére, hogy észre sem vesszük, ő ezt nem kérte. És már záporoznak is az ötletek, jó tanácsok:

„Gondoltál már arra hogy…. ?” “Jobb lenne, ha inkább…”

Próbáltad már azt, hogy…” “Amikor én ilyen helyzetben voltam, akkor…”

“Miért nem inkább azt csinálod, hogy…” “Szerintem inkább úgy kellene… „

A Megmentőket a jó szándék vezérli, de gyakran engedély nélkül avatkoznak be, és ezzel óhatatlanul rossz érzést és védekezést váltanak ki másokból. Hiedelemük, hogy “Én OK vagyok, te OK lehetsz, ha elfogadod a segítségemet”.

A Megmentő sokszor túlvállalja magát másokért, gondolkodik, cselekszik, problémát old meg mások helyett. Áldozatokat “szemel ki” magának a Dráma beigazolására. Megmenti a másikat attól, hogy felelősséget vállaljon a saját problémáiért, a helyzetért, amibe került, vagy annak megoldásáért, ezzel ráerősítve az ő kiszolgáltatottságukra vagy inkompetencia érzetükre. A végén a Megmentő sokszor úgy érzi, hogy túl nagy rajta a teher: „Mindent nekem kell csinálnom”, „Itt csak én vagyok normális (kompetens), mindenki más hülye.” vagy „Senki nem vállal felelősséget, csak én, senkiben nem bízhatok”

Vezetőként is ismerősen hangozhatnak a fenti mondatok. Nehéz tartani a határt a „hatékony delegálás + támogatás” illetve a „mások megmentése + magam túlvállalása” között.  Sokszor hallom vezetőktől: „Azért nem delegálok, mert nem akarom még jobban leterhelni őket. Már így is olyan sok feladatuk van.”   

A bevezetőben említettem, hogy általam is különösen kedvelt ez a dráma-szerep, ami alatt azt értettem, hogy erre vagyok a leghajlamosabb. Segítő foglalkozásúaknak – így coachoknak, trénereknek, tanácsadóknak is – sokszor erre a szerepre van a legerősebb vénájuk, talán pont ezért is választanak ilyen foglalkozást.  Emiatt is nagyon fontos az önismereti munka, hogy felismerjük a számunkra veszélyes “meghívásokat” és úgy dolgozzunk az ügyféllel, hogy arra tiszta, kimondott vagy leírt megállapodásuk (szerződésük) legyen. Így úgy tudunk segíteni, hogy az az ügyfélnek is jó legyen, ne csak nekünk :).

A hétköznapi életben persze van ennél egyszerűbb módja is annak, hogy elkerüljük a “megmentést”: tartsuk be a segítés Hármas Aranyszabályát!

Akkor segíts, ha

– kérik,

– tudsz és

– akarsz segíteni.

Bármelyik feltétel nem teljesül, növekszik az esélye annak, hogy játszmába keveredünk a másik féllel. Vagyis ha Megmentő akarsz lenni, segíts úgy, hogy vagy nem kérték, vagy nem tudsz segíteni, vagy valójában nem akarsz :).

Egy szó mint száz, engem nagyon sok játszmától mentett már meg munkában és a magánéletemben is az az 1 perc, amikor feltettem és ŐSZINTÉN megválaszoltam magamnak a 3 Arany-kérdést:

Kérte a segítségemet? Akarok segíteni? Tudok segíteni?

Azért szóljunk pár szót a Megmentők mellett: aki erre a szerepre hajlamos általában nagy felelőség tudattal is bír, lehet rá számítani a bajban mert szívesen segít másoknak és jó a problémák megoldásában. Ha megmentés nélkül képes támogatni a másik felet az elakadásában, azzal segíti őt abban, hogy felelősséget vállaljon a saját problémáiért és azok megoldásáért. Így a támogatott fél is – miközben hálás a segítségért – kompetensnek, magabiztosnak érezheti magát.

Következő rész: A következő részekben bemutatjuk azokat az eszközöket, amelyek segítségével ki tudunk lépni a Dráma-háromszögből, és játszma nélkül tudjuk kezelni a konfliktusainkat.