…avagy mit tanulhatnak a vezetők egy rajzfilmből
Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy cégalapításkor miért esett a választásom az Insideout névre (link korábbi cikk).
Külön öröm volt számomra, amikor pár évvel ezelőtt megjelent a Pixar Agymanók (angolul Inside Out) című filmje, amely az érzelmeket eleven karakterekként jelenítette meg egy kislány belső világában.
A film egy újabb réteget adott a korábban választott nevünkhöz, mert emlékeztet az érzelmek fontosságára, arra, hogy az érzelmek nem akadályok, hanem üzenetközvetítők. Mindegyiknek megvan a maga szerepe abban, hogy eligazodjunk az életben és az emberi kapcsolatokban.
A vezetésben sincs ez másként. Az érzelmek befolyásolják, hogyan kapcsolódunk másokhoz, hogyan döntünk, hogyan kezelünk konfliktusokat és hogyan inspirálunk.
Mégis, sokan úgy nővünk fel, hogy az érzelmeket egy munkahelyen el kell fojtani, félre kell tenni a „racionális gondolkodás” érdekében.
Érzelmi tudatosság nélkül viszont könnyen reaktívvá, távolivá vagy merevvé válhatunk. Ha ellenben megismerjük és elfogadjuk belső érzelmi világunkat, akkor hozzáférünk egy mélyebb bölcsességhez és empátiához.
Nézzük meg, milyen mély emberi és vezetői tanításokat hordoz az érzelmek szerepéről az Agymanók rajzfilm:
1. Minden érzelemnek helye van – a vezetésben is.
A film egyik legfontosabb üzenete, hogy még a „negatív” vagy nehéz érzelmeknek is fontos szerepe van. A szomorúság például nem gyengeség, hanem a mély kapcsolódás, empátia és elengedés eszköze. Egy vezető számára ez azt jelenti: nem kell mindig erősnek látszani. A sebezhetőség hitelesít.
2. A belső világunk hat a külső vezetésünkre.
Ahogyan Riley belső érzelemvilága alakítja a viselkedését, úgy a vezetők érzelmi állapota is meghatározza, hogyan kommunikálnak, döntenek vagy reagálnak nyomás alatt. Ha tudatosan figyelünk belülre, jobban tudunk irányítani kívül.
3. Az elfojtott érzelmek zavart okoznak.
Amikor egy érzelem kiszorul – például a filmben a szomorúság –, az egyensúly felborul. Ugyanez történik a szervezetekben is: ha csak az „eredmények” és a „pozitív gondolkodás” kap teret, miközben a nehézségeket, csalódásokat elnyomjuk, az hosszú távon aláássa a csapatok egészségét.
4. Az érzelmeink szolgálhatnak erőforrásként.
A film szereplői – Öröm, Düh, Félelem, Szomorúság és Undor – mind más szemszögből figyelnek és reagálnak. Egy jó vezető felismeri: ezek az „érzelmi tanácsadók” mind értékesek lehetnek. Ha megtanulunk őket felismerni és rájuk hallgatni, sokkal bölcsebben és együttérzőbben tudunk dönteni.
5. Az érzelmi érettség tanulható.
Riley érési folyamata – ahogy már nem csupán egyszerű érzelmek, hanem összetettebb, árnyalt érzések jellemzik – rímel arra, ahogy egy vezető is fejlődik. Egy kezdő vezető lehet, hogy dühösen reagál egy kritikára, míg egy érettebb vezető felismeri a mögöttes érzést – például a félelmet vagy a csalódást – és tudatosan kezeli azt.
Az Agymanók emlékeztetnek minket arra, hogy az érzelmek nem zavaró tényezők a vezetésben – hanem elengedhetetlen belső iránytűk. És ha merjük őket figyelembe venni, sokkal hitelesebb, kapcsolódóbb és hatékonyabb vezetők lehetünk.