Te (hogyan) szoktál bocsánatot kérni?
Vezetőként feladatunk mások felelősségben tartása, de vajon magunkat is felelősségben tartjuk? Észrevesszük- e azokat a helyzeteket, ahol felelősséget kellene vállalnunk a hibáinkért és meg kellene követnünk a másikat – legyen az beosztott, kolléga vagy a csapatunk. Fel merjük -e vállalni az ezzel járó sebezhetőséget?
Pedig minden vezető hibázik. Elfelejt egy fontos információt továbbítani. Rosszul reagál egy meetingen. Túl kemény hangnemet üt meg. Nem tart be egy ígéretet. Nem figyel eléggé.
A kérdés nem az, hogy hibázunk-e, hanem az, hogy mit kezdünk vele utána.
A pszichológiai biztonság ilyen apró – ám nem könnyű – cselekedeteknél kezdődik. Egy jó bocsánatkérés képes helyreállítani a bizalmat, erősíteni a kapcsolatokat és növelni a pszichológiai biztonságot. Egy rossz viszont mélyíti a sérülést.
Miért fontos a bocsánatkérés vezetőként?
1. Példát mutat a felelősség vállalásra
A szervezeti kultúrát nem a plakátokra írt értékek alakítják, hanem a vezetői viselkedés.
Ha egy vezető képes kimondani, hogy pl. „Ezt nem kezeltem jól”, azzal engedélyt ad másoknak is a felelősségvállalásra. Így a csapat megtanulja, hogy
nem a tökéletesség az elvárás, hanem az őszinteség, a tanulás , és a korrekció képessége.
Ahol a vezető soha nem kér bocsánatot, ott az emberek gyakran inkább mentegetőznek, védekeznek vagy hibáztatnak másokat. Ahol viszont a vezető modellálja a felelősségvállalást, ott nagyobb eséllyel alakul ki érett, felnőtt együttműködés.
2. Bizalmat épít és (pszichológiai) biztonságot teremt
A bizalom és a pszichológiai biztonság egyik legerősebb rombolója az, amikor a vezető soha nem ismeri el a saját hibáit. Ilyenkor a csapat gyorsan megtanulja:
- a hibákat el kell rejteni,
- nem biztonságos őszintének lenni,
- fontosabb védekezni, mint tanulni.
Egy hiteles bocsánatkérés viszont modellálja az érzelmi érettséget és a felelősségvállalást.
3. Erősíti a „szabad hibázni” kultúrát
Az innováció, a tanulás és a fejlődés csak olyan környezetben működik, ahol az emberek mernek hibázni.
4. Erősíti a kapcsolatot és az együttműködést
A kapcsolatok nem attól lesznek erősek, hogy nincsenek bennük sérülések, hanem attól, hogy képesek vagyunk javítani őket. Sokszor egy jól megfogalmazott, őszinte bocsánatkérés mélyebb bizalmat hoz létre, mint az, amikor soha nincs konfliktus.
Mikor kellene bocsánatot kérnünk?
Általában érdemes megállni és elgondolkodni, ha:
- érezzük, hogy valami „nem oké” abban, ahogyan viselkedtünk
- látjuk vagy visszajelzik, hogy amit tettünk, mondtunk vagy elmulasztottunk, az a másiknak rossz volt
- látjuk, hogy valakit megbántottunk — akár szándékosan, akár nem és megsérült a bizalom
Sokszor kérdezik tőlem, hogy na jó, de mi van, ha nem értek egyet azzal, ami a másik baja („nem kéne, hogy ezen megbántódjon” vagy „nem azért csináltam”). Nem kell egyetérteni a másikkal, elég megértést mutatni arra, hogy ez neki rosszul esett.
Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?
Mert a bocsánatkérés sebezhetőséget kíván. Elismerni, hogy nem voltunk tökéletesek, szembenézni azzal, hogy hatással vagyunk másokra, és lemondani arról az igényünkről, hogy mindig igazunk legyen.
Sok vezető attól fél, hogy a bocsánatkérés gyengeségnek tűnik, pedig általában ennek az ellenkezője igaz. A hiteles felelősségvállalás nem csökkenti a vezetői hitelességet, hanem növeli.
Hogyan NE kérjünk bocsánatot?
A legtöbb rossz bocsánatkérésnek van pár közös jellemzője: nem vállal valódi felelősséget, őszintétlen vagy személytelen, elbagatellizálja a másik érzéseit, nincs benne megértés, vagy nem a valódi problémával foglalkozik.
Nézzünk párat (lehet hogy néhány ismerős lesz😊):
- „Sajnálom, ha megsértődtél azon, amit mondtam.”
- „Elnézést kérek, bármit is tettem, ami téged zavart.”
- „Jó, oké, sajnálom. Most te jössz.”
- „Sajnálom, oké? Most pedig haladjunk!”
- „Sajnálom, de … nem értek veled egyet.”
A másik ember ilyenkor általában nem azt érzi, hogy meghallották — hanem azt, hogy kezelni akarják, túl akarnak rajta lenni.
„Bocsánatot kérek” vagy „Sajnálom”?
Én személy szerint a másodikra szavazok.
A „sajnálom” számomra inkább egy felnőtt, felelősséget vállaló én-üzenet. Nem követel semmit a másiktól, nem sürget feloldozást. Egyszerűen megnevezi a megbánást és elismeri a történtek hatását.
A „bocsánatot kérek” ezzel szemben sokszor úgy hangzik, mintha már várnánk is valamire:
a másik megbocsátására, megnyugtatására vagy arra, hogy „akkor most minden rendben van”.
Pedig lehet, hogy még nincs rendben. És lehet, hogy a másik még nem áll készen erre.
Mikor ne kérj bocsánatot?
A hiteles bocsánatkérés értékes. Éppen ezért fontos, hogy ne használjuk automatikus udvariassági reflexként vagy önkicsinyítő eszközként. A túl sok vagy indokolatlan bocsánatkérés gyengítheti a hitelességet és bizonytalanságot sugallhat.
Ne kérj bocsánatot, ha nem követtél el semmi rosszat
- A túl sok (felesleges) bocsánatkérés aláássa a hitelességed és az önbecsülésed
Ne kérj bocsánatot azért, hogy van véleményed
- „Sajnálom, de szerintem…” „Bocsánat, lehet, hogy hülyeség, de…”
Ne kérj bocsánatot egészséges határok meghúzásáért
- Nemet mondásért, prioritások kijelöléséért, pihenésért, delegálásért
Ne kérj bocsánatot azért, mert hibáztál — kérj inkább felelősen bocsánatot azért, amit tettél
- Az önostorozás nem ugyanaz, mint a felelősségvállalás. A „Mekkora idióta vagyok…” és a „Mindig mindent elrontok…” helyett legyél konkrét és tárgyilagos.
Ne kérj bocsánatot pusztán a konfliktus gyors lezárása érdekében
- Sokszor azért mondjuk ki gyorsan, hogy „jó, sajnálom”, mert szeretnénk megszüntetni a feszültséget. Nem működik.
Na és mi a helyzet a megbocsátással? Erről egy külön bejegyzésben írok majd. 😊
A lényeg, hogy nem a tökéletesség számít, hanem az, hogy mit kezdünk a hibáinkkal. A vezetői hitelesség nem abból születik, hogy mindig jól működünk, hanem abból, hogy amikor nem, akkor képesek vagyunk emberként jelen lenni: őszintén, felelősen és empatikusan.
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan lehet jól bocsánatot kérni, várunk a Dráma Nélkül nyílt tréningünkön!