Kevés filmes vezető karakter vált annyira ikonikussá, mint Miranda Priestly Az ördög Prada-t visel -ből. Félelmetes. Hideg. Követelőző. Sokszor megalázó. Mégis… nehéz levenni róla a szemünket.
Miközben nézzük, egyszerre érzünk ellenállást és csodálatot. Tudjuk, hogy toxikus. Tudjuk, hogy sok ember életét megkeseríti. És mégis: karizmatikus. Erős. Magával húzza a teret.
Az Ördög Prada-t visel nemcsak egy divatvilágban játszódó történet, hanem egy nagyon is ismerős vezetői dinamika tükre.
Miranda Priestly mint vezető: a toxikus kiválóság megtestesítője
Miranda Priestly nem a klasszikus értelemben vett „rossz vezető” . Nem inkompetens, nem gyenge és nem bizonytalan. Épp ellenkezőleg: rendkívül intelligens, stratégiai gondolkodó, kivételes ízlése és szakmai standardjai vannak, pontosan tudja, mit akar. És elképesztően magas minőséget képvisel.
A probléma nem az elvárásokkal van. Hanem azzal, ahogyan az emberekkel bánik.
A félelemre épít. A bizonytalanságra. A folyamatos készenléti állapotra. Munkatársai soha nem tudják, mikor lesz elég jó, amit csinálnak. És ez a kiszámíthatatlanság fokozatosan felőrli őket.
A mai szervezetpszichológia ezt ma már egyértelműen toxikus vezetésnek nevezné.
Akkor miért bírjuk mégis?
Mert a karizma gyakran összekeveredik a kompetenciával és az erővel.
Az emberek ösztönösen vonzódnak azokhoz, akik:
- magabiztosak,
- gyors döntéseket hoznak,
- kontrollban vannak,
- és nem kérnek bocsánatot azért, hogy nagy hatásuk van.
Miranda Priestly pontosan ezt testesíti meg. Van benne valami abból az archetipikus vezetőből, akiről azt hisszük: „Nehéz vele dolgozni… de mellette lehet igazán naggyá válni.”
A toxikus vezetők gyakran eredményesek
Legalábbis rövid távon.
A félelem növelheti a sebességet, az alkalmazkodást, a túlélő üzemmódot, és akár a teljesítményt is.
Csakhogy ennek ára van:
- kiégés,
- szorongás,
- önbizalomvesztés,
- kapcsolati rombolás,
- és kreativitáscsökkenés.
A film egyik legerősebb kérdése talán nem is az, hogy Miranda rossz vezető-e, hanem az: megéri-e sikeresnek lenni, ha közben elveszítjük önmagunkat és a kapcsolatainkat?
A toxikus vezető is csak ember
Azért is olyan érdekes Miranda Priestly karaktere, mert időnként megvillan mögötte a sebezhető ember is. A siker, a kontroll és a tökéletesség mögött ott van egy nő, aki fél az öregedéstől, az elvesztett kapcsolatoktól, a gyengeségtől és attól, hogy egyszer már nem lesz szükség rá.
Sok toxikus vezető viselkedése mögött valójában rengeteg bizonytalanság húzódik meg. A kontroll gyakran nem erőből, hanem félelemből születik. Attól még, hogy valaki bántóan viselkedik, nem válik „szörnyeteggé” — ő is ember. Sebekkel, félelmekkel, megfelelési kényszerrel. És talán éppen ezekben a sebezhető pillanatokban tudunk hozzá igazán kapcsolódni. Mert ilyenkor – akaratán kívül – ő is érzelmeket mutat, és talán ettől egy kicsit szerethetővé válik.
A piros gomb effektus: Miért trigerrel engem, míg másokat nem?
Toxikus vezetővel dolgozni olyan, mint aknamezőn lépegetni: soha nem tudod, mikor lépsz aknára, és ez állandó – érzelmi, pszichológiai – bizonytalanságban tart.
Egy toxikus vezető valakit teljesen összetör, míg valakit alig érint meg. Miért? Mert nem maga a viselkedés hat ránk egyformán, hanem az, amit bennünk megérint. Mindannyiunknak vannak „piros gombjai” — régi sebeink, gyerekkori tapasztalataink, elutasítottságaink, bizonyítási kényszereink. Egy toxikus vezető gyakran ezeket aktiválja bennünk. Ez persze nem menti fel a bántó viselkedést, de emlékeztet arra, hogy a saját reakcióinkért és érzéseinkért nekünk is felelősségünk van.
Az önismeret egyik fontos kérdése talán éppen ez: miért triggerel engem ennyire valaki (míg a kollégámat nem, vagy kevésbé)? Mit érint meg bennem? Melyik piros gombomat nyomkodja?
Mert amíg a saját „piros gombjainkat” nem ismerjük, addig mások könnyen megnyomhatják őket. Ismerd meg a saját trigereidet, hogy ne mások irányítsák az érzéseidet.
Mitől lesz Miranda mégis karizmatikus?
Miranda Priestly karizmája nem a „meleg”, szerethető karizma típusa, ő az úgynevezett domináns vagy power karizma megtestesítője, amelynek a lényege: státusz, kontroll, tekintély
1. Rendkívüli kompetencia
A kompetencia önmagában nagyon vonzó tud lenni Úgy tűnik, mindig mindent jobban tud mindenkinél. Gyors. Éleslátó. Precíz.
2. Teljes kontrollérzet
Miranda soha nem kapkod. Lassan beszél. Nem magyarázkodik. Nem kér megerősítést. A nyugalma hatalmat sugároz, és az emberek ösztönösen követik azt, aki úgy tűnik, kontrollban van.
3. Elérhetetlenség
Nem akarja, hogy szeressék. Nem próbál kedves lenni. Paradox módon ettől még érdekesebb lesz. A pszichológiában ezt gyakran összekapcsolják a státusszal: ami nehezen elérhető, azt értékesebbnek érzékeljük.
4. Erős identitás
Mirandának van egy nagyon tiszta „energiája”: belép egy szobába — és megváltozik a légkör. Ez a valódi karizma egyik kulcsa: erős jelenléttel bírni.
Egy fontos leadership tanulság:
A karizma nem egyenlő az egészséges vezetéssel. Valaki lehet karizmatikus és inspiráló, és közben érzelmileg romboló. A magas standard nem jogosít fel az embertelenségre, és attól, hogy valaki sikeres, még nem biztos, hogy jó vezető.
Miért lett a „The Devil Wears Prada” kultfilm?
A film nem egyszerűen egy „gonosz főnök” történet, hanem szól: az ambícióról, az identitásról, a túlélésről, a siker áráról, és arról, milyen könnyű lassan olyanná válni, akivé sosem akartunk.
Nem csak szórakoztat, hanem elgondolkodtat és tükröt tart.
Ha érdekel, hogyan lehet egyszerre magas színvonalat képviselni (vezetőként) félelemkeltés és dráma nélkül, vagy jól kezelni a hasonló nehéz helyzeteket, nézd meg az ehhez kapcsolódó képzéseinket:
Empatikus felelősség vezetőknek: https://insideout.hu/compassionate-accountability-leadership-vezetokepzo-program/
Dráma Nélkül – Pozitív Konfliktus tréning: https://insideout.hu/drama-nelkul/
Dráma Nélkül – Nyílt tréning: https://insideout.hu/nyilt-kepzesek/